A székelyföldi etnikai egyenlőtlenségekről tartott konferenciát a Székelyföldi Közpolitikai Intézet

  • Place
    Sepsiszentgyörgy
  • Date

Etnikai alapú jövedelmi és gazdasági egyenlőtlenségek Székelyföldön címmel szervezett konferenciát a Székelyföldi Közpolitikai Intézet (SZKI) sepsiszentgyörgyi székhelyén, július 9-én. Az esemény egy előadássorozat első alkalmának tekintendő, melynek címe Fókuszban Székelyföld, célja pedig a Székelyföld aktuális társadalmi, gazdasági, politikai folyamatait vizsgáló társadalomtudományi kutatások friss eredményeit bemutatni.

 Székelyföldre kiterjedő kutatásokat végeznek

 A Székelyföldi Közpolitikai Intézet (SZKI) kormányzattól független alapokon működő kutatóintézet, melynek fő célja olyan szakmai háttéranyagok kidolgozása, amelyek elősegítik a székelyföldi önkormányzatok közpolitikai céljainak megvalósítását. Zsigmond József, az SZKI ügyvezető igazgatója a konferencián kihangsúlyozta: „Az intézet Székelyföldre vonatkozó kutatásokat, fejlesztő stratégiákat és konkrét akcióterveket készít, vizsgáljuk, kutatjuk a régió társadalmi, gazdasági és politikai folyamatait, közpolitikákat, szakpolitikákat dolgozunk ki a térség számára, együttműködünk a székelyföldi önkormányzatokkal, továbbá bekapcsolódunk a Digitális Székelyföld kifejlesztésébe, részt veszünk a Székely Háló kidolgozásában, és hozzájárulunk az önkormányzati képviselők képzéséhez.”

Az SZKI megalapításának ötlete 2016-ra nyúlik vissza, amikor a Székelyföldi Önkormányzati Tanács új elnöke, Antal Árpád, Sepsiszentgyörgyi polgármestere bejelenti, hogy szükség van egy, a Székelyföldet tanulmányozó, közpolitikákat kidolgozó szakmai szervezetre. Az intézmény 2017-ben megkezdi működését, több kutatás is elkészült azóta, leginkább a döntéshozatalokhoz szükséges háttéranyagok, demográfiai kutatás, közpénzügyi átvilágítás, gazdaságfejlesztési előtanulmány, valamint költségvetési reformterv. Az Intézet sepsiszentgyörgyi székhellyel és egy nyárádszeredai munkaponttal működik. Terveik szerint, a Fókuszban Székelyföld című rendezvénysorozat keretében a Székelyfölddel kapcsolatos aktuális kutatások eredményeit fogják a szélesebb közönség elé tárni, az Intézet saját kutatásait és más szakmai műhelyeknek a régióra vonatkozó vizsgálatait egyaránt.

Etnikai egyenlőtlenségek a közszférában Kovászna megyében

Székely István Gergő, a Székelyföldi Közpolitikai Intézet kutatási igazgatója előadásában egy nagyjából fél éve elkezdett kutatás eredményeit ismertette, melynek célja a Kovászna megyei közszférában tapasztalt etnikai alapú jövedelmi, gazdasági és vagyonbeli egyenlőtlenségek vizsgálata a közalkalmazottak vagyonnyilatkozatainak feldolgozása alapján.

A felmérés során 5002, Kovászna megyei közszférában dolgozó személy vagyonnyilatkozatát dolgozták fel statisztikai módszerekkel. Egyaránt bekerültek az elemzésbe a központi államigazgatóságok megyei kihelyezett szervei (vagyis a dekoncentrált intézmények, ezen belül is különös tekintettel a belügyre, honvédelemre, igazságügyi rendszerre), illetve a helyi tanácsoknak, illetve a megyei önkormányzatnak alárendelt intézmények. A dokumentumokat a szóban forgó intézmények holnapjáról töltötték le, ami pedig ott nem volt megtalálható, azt az Országos Feddhetetlenségi Intézmény (ANI) honlapjáról gyűjtötték össze.

Székely előadásában kihangsúlyozta, a most bemutatott előzetes eredmények alapján elmondható, hogy az etnikai viszonyok tekintetében a megyei etnikai arányokhoz képest a magyarok jelentősen alulreprezentáltak a dekoncentrált intézmények minden típusában, leginkább a honvédelemben (0 százalék), a belügyi szervekben (kb. 10 százalék), továbbá a prefektúra keretében (15-20 százalék). Míg a helyi önkormányzatokban és oktatási intézményekben nagyjából visszatükröződnek a lakossági etnikai arányok, a megyei önkormányzatnak alárendelt intézményeiben a magyarok felülreprezentáltsága rajzolódik ki, ám ez lényegesen kisebb mértékű, mint a románok túlsúlya a korábban tárgyalt intézményeknél.

A kutatási eredmények továbbá azt mutatják, hogy a románok egyértelműen előnyben vannak a jövedelmek terén is. „A kutatásban több, az átlagbérhez viszonyított jövedelmi sávot alakítottunk ki. Míg a magyarok az alacsonyabb bérsávokban (nagyjából az átlagbér két- vagy háromszorosáig) felülreprezentáltak, addig a felsőbb jövedelmi sávokban egyértelműen a románok túlsúlya rajzolódik ki. Az összefüggés fennáll akkor is, ha a vizsgált személyek tituláris munkahelyéről (az a közszféra-beli állás, ahol a nyilatkozatot leadták) származó jövedelmét nézzük, akkor is, ha a személyek teljes jövedelmét (minden egyéb jövedelemforrásukat is beleértve), és akkor is, ha a teljes háztartás jövedelmét vesszük alapul” – emelte ki Székely István Gergő. Hozzátette: vélhetően az előzőekkel összefüggésben a románok körében szignifikánsan magasabb az eladósodottság (hitelképesség) mértéke is. Ezzel szemben a banki megtakarítások tekintetében a magyarok enyhe előnye mutatható ki. Vélhetően arról lehet szó, hogy a magyarok és románok pénzgazdálkodási stratégiái és kockázatvállalási hajlandósága is különbözik, ám ennek közvetlen bizonyítására a kutatás nyersanyaga nem alkalmas.

Míg a jövedelmek és a hitelek tekintetében egyértelmű a románok előnyösebb helyzete, addig az ingatlanvagyon (elsősorban telkek) tekintetében a magyarok pozíciói kedvezőbbek valamivel. Bár a kutatás nyersanyaga nem teszi lehetővé a fogyasztás mértékének és mintázatainak mélyreható feltárását, mégis vannak arra utaló jelek, hogy a románok többet fordítanak fogyasztásra, illetve jelentős vagyontárgyak vásárlására. Például az elemzés kimutatta, hogy a románok által birtokolt személygépjárművek átlagosan hozzávetőlegesen két évvel fiatalabbak a magyarokéhoz viszonyítva.

Csata Zsombor, az MTA Kisebbségkutató Intézetének tudományos munkatársa, a BBTE oktatója A közigazgatási elit vizsgálatának lehetőségei a vagyonnyilatkozatok alapján—Marosvásárhely példája c. előadásában ismertette a kutatás előzményeit, nemzetközi összehasonlításban mutatta be a vagyonnyilatkozat-tételi kötelezettség jogi hátterét, és tágabb tudományos kontextusba helyezte a vagyonnyilatkozatok adatainak vizsgálatában rejlő lehetőségeket.

Kiemelte, hogy a vagyonnyilatkozatokra vonatkozó romániai szabályozás a legszigorúbbak közé tartozik az EU-ban, túl azon, hogy önálló ügynökség foglalkozik a kezelésével, és hogy nyilvános közzétételük kötelező, tartalmilag is meglehetősen részletes, ami jó empirikus alapot jelent néhány fontos tudományos hipotézis ellenőrzésére és közpolitikai kérdés vizsgálatára. Ezek közül néhány globális jelentőségű, hiszen általánosan jellemző a jövedelem-egyenlőtlenségek növekedése, a tőkejövedelmek hozamának az emelkedése a munkajövedelmekhez képest, ami mindenütt általános társadalmi elégedetlenséget szül és feszültségeket okoz. A posztszocialista országokban ez korábban nem jelentett problémát, 30 évvel a rendszerváltás után azonban egyre láthatóbbá válik és különösen veszélyes, ha etnikai vagy nyelvi határok mentén is erősödnek ezek az egyenlőtlenségek. Korábbi kutatásokra hivatkozva kijelentette, hogy folyamatosan romlanak az erdélyi magyarok társadalmi pozíciói, és ez a jövedelmekben is megmutatkozik.

Marosvásárhely esetében a hátrányok különösen látványosak, hiszen míg a lakosság közel fele magyar, a közszférába tartozó intézmények vezetésében való részvétele a legoptimistább számítás szerint sem haladja meg a 20 százalékot. Ez azt jelenti, hogy egy marosvásárhelyi magyarnak kétszer-háromszor kisebb az esélye, mint egy románnak, hogy olyan pozícióba kerüljön ezekben a szervezetekben, amelyre vagyonnyilatkozat-tételi kötelezettség vonatkozik. Nagyon alacsony az arányuk a belügyminisztérium alkalmazottai körében, a honvédelemben, az igazságügy dekoncentrált intézményeiben, magasabb a helyi és a megyei tanácsnak alárendelt szervezetekben, a környezetvédelmi, egészségügyi és az oktatási minisztérium állásaiban, de itt sem közelítenek a lakossági arányokhoz. Az is látszik, hogy ott vannak inkább magyar vezetők, ahol alacsonyabbak az átlagbérek: a szociális szolgáltatásokban, kulturális intézményekben, oktatásban. Ez magyarázza azt a 15 százalékos bérhátrányt is, ami a magyar vezetőkre és köztisztviselőkre általában jellemző a románokhoz képest.